AMERIKAI UTAZÁS TÉRBEN ÉS IDŐBEN

Az utazók:

Agnes Golenya Purisaca író valamint

Istenes Győző és Halmos Géza született világjárók

Kedves Olvasó!

Nagy szeretettel küldjük Hírlevelünk 1. számát Guayaquilből, Ecaudorból.

2010. október 20-tól terveink szerint 2011. március 2-ig bejárunk 3 dél-amerikai országot, Ecuadort, Perut és Bolíviát, illetve ezen országoknak egyes részeit.

            Utazásunk célja többrétű.

            Ecuadorban elsősorban Móricz János nyomdokain haladva szeretnénk minél több értékes információt dokumentálni, és eljutni azokra a helyekre, amiket levelezéseiben, híradásaiban említ.   A hatvanas években ő volt az, akitől a nemzetközi média útján elsőként értesülhetett a 20. századi embersiég a megdöbbentő méretű földalatti labirintusrendszerről Dél-Amerikában, ahol ősi, még ismeretlen civilizáció nyomaira bukkant. Az ő információiból, lelet-és képanyagából írta Erich Von Daniken Az Istenek aranya című bestseller könyvét; az ő forrásaira támaszkodva állt össze az 1976-os brit-ecuadori nemzetközi expedíció Neil Armstrong vezetésével, Stan Hall szervezésében; és  rá emlékezve, az ő leírásait kutatva indulnak azóta is újabb-és újabb kutatók a labirintusba (pl egy japán kutatócsoport).

             Móricz János neve a legismertebb a mai napig mind Ecuadorban, mind a nagyvilágban a Cueva de los Tayos barlang vonatkozásában, melyet ő keresztelt 1969-ben Táltosok Barlangjára, és itt azóta is így említik a legtöbben.

            Mióta Ecuadorban tartózkodunk, most szombaton , azaz holnap, (2010. november 13-án) a második TV programot nézhetjük meg, melyben Móricz János is megszólal az archív felvételeken. Elképesztő, hogy erről az egyedülálló hazánkfiáról épp Magyarosrszágon nem tudnak és gyakorlatilag tilos is róla beszélni. Vajon miért?

            Elég elméleteire egy pillantást vetni, hogy ezt minden gondolkodó ember megértse.

Most csak dióhéjban:

            Állítása szerint a "mi" Kara törzsünk legelső nyomai itt vannak. Élnek még, ha igen elvétve is, olyanok, akik legalább morzsáiban beszélik azt az ősi nyelvet, amelynek nagyrészét a mi magyar nyelvünk még ma is őrzi!

            Bevallom, én voltam nyelvi elméletének legnagyobb kritikusa. (úgy értem, tudtam, hogy igaz, de az érvrendszer aránylag gyenge kidoglozottsága miatt voltak komoly fenntartásaim) Azt is bevallom, már a mai napon megdöbbentő bizonyítékaink vannak mindezek igazolására! A minap találkoztunk kettő (!) itteni nyelvész professzorral, akiknek döbbenetes és professzionális bizonyítékai vannak! Kezünkbe vehettük az első magyar- tsafique (a Kara-leszármazott "Los Colorados" nép egyik dialektusa) szótárat és nyelvi korreszpondencia-gyűjteményt! Egyikük már több, mint 90 éves, de a fiatal M. Palacios-t meghívtuk Magyarországra, abban a reményben, hogy sikerül végre megalakítani egy magyar-ecuadori szakmai együttműködést.

(Ő is hatalmas reményekkel van a magyar nyelvészekkel, néprajzkutatókkal, történészekkel való együttműködést illetően . Aki bármiben segíteni óhajt és tud e nagyszerű és a magyarok iránt elkötelezett kutató utaztatásában, kérem a honlapon jelezze majd (anyaországi és nagy-magyarországi utazás ). A szakmai kör létrehozásához elképzelhető, hogy szükség lesz egy alapítványra. Aki ehhez a nagy munkhoz elkötelezettséget, indíttatást érez, kérem szintén jelezze. Ecuadorban már most többen jelezték támogatásukat.)

            A Táltosok Barlangjával (ami egy többezer kilométeren országokat összekötő labirintusrendszer egyik terme illetve az ehhez a teremhez – a Metál Könyvtárhoz – vezető bejárat elnevezése) nem érdemes és nem szabad csak "fizikai" szinten közelíteni. Elméletben sem, a valóságban pedig pláne! Tőlem sokan kérdezték már, hogy valóságosak-e azok a dolgok, amikről könyveimben írok ( Az Aranyasszony útja, Az Aranykapu) és előadásaimban beszélek. Nos, én jobb híján vissza szoktam először kérdezni: Önnek Isten valóságos?

Aki számára nem érzékelhető "ISTEN", annak nem is folytatom a választ, felesleges.

Aki érzékeli, az meg fel sem teszi ezt a kérdést.

Csupán a 3 dimenzióban nem lehet és nem szabad a Táltosok Barlangjával és Móricz János személyével, kutatásaival foglalkozni. Pláne nem szoríthatóak be a "hivatalos" történelembe és közgondolkodásba. Ez épp annyira abszurd, mint mondjuk a kínai orvoslást kizárólag anatómiailag értelmezni.

Épp ezért Hírlevélben vagy egyéb írásban - egyelőre – nem fogunk erről mélyebben beszámolni. Rengeteg anyagot gyűjtöttünk, akit érdekel, 2011 tavaszától előadásaimon mindezt megismerheti.

Most egy kis utibeszámoló...

November 21-én kora reggel érkeztünk meg Quitoba Győzővel, Halmos Géza pedig (akit biztosan sokan ismernek arról, hogy 16 éve járja a világot kerékpárral) két nappal később  érkezett ide Limából (Peru), ahol jó pár éve él családjával. Itt interjúkat készítettünk (részleteket érthető módon egyelőre nem közlünk) illetve az ecuadori Nemzeti Könyvtárban és a Banco Central könyvtárában (Nemzeti Bank) kutattunk.

            Igen zsúfolt terv szerint kellett haladnunk, ezért egyelőre kevés idő  jutott barangolásra, (de úgy néz ki, pár nap múlva elindulhatunk egy kis túrára). Egy Cuencá-ba szervezett találkozó miatt csak pár napunk maradt, hogy néhány észak-ecuadori helyre eljussunk.

            Quitóból tehát előbb Cayambe-ba mentünk (Cayambe vulkán), majd tovább észak felé Otavalo-ba, ami az egyk legszebb kisváros (Mórciz János anyagaiból ismerős lehet sokaknak), az ittélő Otavalo népcsoport őrzi a leginkább a csángó-magyarhoz legközelebb álló népviseletet és népszokásokat.

Innen Cuenca felé megálltunk Ambato-ban (ahova kifejezetten nem szeretnék még egyszer eljutni, nemcsak azért mert kedvenc termo-mellényemet elveszítettem, hanem mert csúnya és igen rossz az aurája, de mindezek összefüggnek persze:)), majd az első pihenőnapunkat (bár nem volt teljes 24 óra) a híres fürdővárosban, Banos-ban töltöttük. Itt egy vízesés aljában a még most is füstölgő Tungurahua láva aljában, a vulkáni hó által felmegített termálvizes medencékben, éjjeli nyitvatartásban a csillagokat fürkészve pihenhettünk egy picit. A fürdő fillérekbe kerül (az éjjeli drágább jegy 3 dollár!)

            Innen Cuenca-ba, egy nagyon szép és különleges városba mentünk, ami Azuay megye központja. Itt élt a legendás olasz szalézi pap, Crespi atya, akinek szentté avatása épp most van folyamatban. Meglátogattuk hajdani múzeumának a helyét (!) és sikerült interjút készítenünk a Szalézi Egyetemen Luis Alvarez-el, aki a Vatikánban intézi Crespi atya szentté avatását.

            Ezután Guayaquilba, Móricz János hajdani "főhadiszállására" érkeztünk, ahol a hivatalos interjúsorozatot a tegnapi napon befejeztük!

"Jutalomként" az Égiek hihetetlen kutatókkal, professzorokkal és a legendás történet egyéb, még élő szereplőivel hoztak össze, akikkel a következő napokban indulunk tovább, elsőként a Móricz János által egyik legfontosabb "gyökérként" említett Los Colorados népcsoporthoz Santo Domingo-ba , majd onnan tovább a keleti részbe és az esőerdőbe.

            Utunk Ecuadorból majd Peruba vezet decembertől, célunk szakrális és ősi helyek felkeresése, a hozzájuk kapcsolódó legendák, mítoszok összegyűjtése. Segítséget ígért néhány neves perui régész, így reményeink szerint olyan ásatásokra is bejutunk, amik egyelőre még nem nyilvánosak. Egyébként mindez Móricz Jánosnak azt az állítását fogja tovább bizonyítani, hogy az emberiség történelme egyáltalán nem olyan, mint ahogy a tankönyveink tanítják.

            Mivel ismét egy jó darabig se időnk, se lehetőségünk nem lesz híradásokra, ezt a tömör és rövid beszámolót szerettük volna mielőbb eljuttatni Önnek, mert sokan jelezték, hogy nagyon várnak legalább egy kis információt tőlünk.

            Nagyon kis költségvetésből, sokszor kifejezetten nehéz körülmények között tudjuk csak végezni ezt a munkát, ezért kérem, imádkozzon értünk, hogy legyen a továbbiakban is erőnk, testi-lelki-szellemi és anyagi tartalékunk beteljesíteni a vállalt feladatot.

            Köszönettel és szeretettel: Agnes Golenya Purisaca

A hírlevélhez tartozó képek a http://www.agnesgolenya.sokoldal.hu/galeria oldalon tekinthetők meg.